Ennek az írásomnak az a célja, hogy a makettépítés terén
szerzett néhány tapasztalatomat megosszam veled. Előre
szólok, hogy elsősorban kezdőknek segítenek
tippjeim; a profiknak ezek a dolgok már régen a trivialitás
szintjére süllyedtek. Makettépítéssel
soha nem foglalkozó embereknek sem haszontalan végigolvasni
ezt az oldalt, mert bizonyos dolgokat megtudhatnak a makettezésről,
a makettezők gondolkodásáról.
A makettépítés alapszabályainak be nem tartása olyan makettet eredményez, amilyen Jagdpantherem, életem második makettje lett. Az építés gyatra minősége nem jelenti azt, hogy szégyellném, hogy ez az én kezeim közül került ki; hiszen bármilyenfajta tapasztalat híján nem is lehetett jobbra számítani. Ám ma már „nem engedhetnék meg magamnak" egy ilyen munkát. A Jagdpanther segítségével mutatok be néhány tipikus hibát, hátha ezzel segítek kezdő makettépítőknek.
Egy makett megépítése - nagyon durván leegyszerűsítve - két fő részből áll: a makett összeállításából és a színek felviteléből (festés, matricázás), ám a kettő általában párhuzamosan folyik. Érdemes ezt előre gondosan megtervezni, és felírni valahová, például a maketthez mellékelt építési útmutatóra. Logikusan az összeállítás során elkövetett hibáimmal kezdem, majd a festéssel és matricázással folytatom.
A makett építése
 |
Az alkatrészeket óvatosan, csípőfogóval vágjuk le az öntőkeretről. A sorját és az öntőkeretből visszamaradt részt, az ún. öntőcsonkot, modellkéssel, illetve csiszolópapírral (esetleg reszelővel) távolíthatjuk el. Az alkatrészeket csak ezután festhetjük le. Éppen ezért az öntőkereten nem is szabad a darabokat lefesteni, mert így a sorjázás a festés tönkretételével járna. (A képen el nem távolított öntőcsonk látható a csőszájfék tetején.) |
| Az alkatrészek ragasztása előtt mindig próbáljuk ki ragasztó nélkül is, hogy egyáltalán illeszkednek-e. Ha nem, találjunk ki valamit, különben olyan rések éktelenkednek majd a maketten, mint itt. Ilyen problémák megoldására gyártják a tömítőpasztákat. Mondjuk ebben az esetben a tömítés nem segít, egyszerűen erőltetnem kellett volna még egy kicsit, hogy a homloklemez két felülete közelebb kerüjön. |  |
 |
A tetőventillátort, vagy helyét pedig némi faragással biztosan olyanra alakíthattam volna, hogy passzoljanak egymáshoz. Akkor a ventillátor hengeres háza szépen felfeküdne a tetőre, és nem dőlne előre. |
| A lövegcső problémás rész szokott lenni. Ha csak a két műanyag félcsövet ragasztjuk össze, biztosan illesztési hiba jön létre, mint Jagdpantheremen. Ilyenkor gondos tömítéssel és csiszolással lehet viszonylag jó eredményt elérni. Azonban egy csiszolgatott műanyag cső keresztmetszeti képe óhatatlanul elromlik. A legjobb megoldás fém lövegcsövet beszerezni, mert annak a keresztmetszete tökéletes kör. Ezzel kapcsolatban a két klasszikus tanács az, hogy egyrészt a mi kittünkhöz tervezett csövet válasszunk, másrészt festés előtt alapozzuk megfelelően. Az alapozásra mindenhol a Gunze cég Metal Primerét ajánlják. Nélküle a festékréteg nagyon sérülékeny fém felületen, a legkisebb ütődéstől is lepattogzik. A makettünk gyártójának és pontos cikkszámának megfelelő cső választása pedig azért fontos, mert különben megeshet, hogy bár a cső kinézetre olyan, mint amilyennek lennie kell, mégsem tudjuk beragasztani a helyére, mert nem illik oda. (A képen felülnézetben látható a cső.) |  |
 |
Ragasztással kapcsolatos szabály, hogy inkább kevesebb ragasztót használjunk, mint sokat. Ha kevés ragasztót használtunk, azt még lehet pótolni; ha sokat, az kitüremkedhet. Ha ezt a hibát festetlen maketten követjük el, akkor az finom csiszolással javítgatható, de ha már le volt festve mindkét ragasztott alkatrész, akkor a fehéres ragasztófoltot tulajdonképpen lehetetlen eltüntetni a festés tönkretétele nélkül. |
| Magától értetődő, mégis a lelkesedés elfeledtette velem, hogy a ragasztó száradási idejét ki kell várni. Vagy vállalni kell, hogy az idejekorán feltett gumi lánctalp kiszakítja helyéről a meghajtógörgőt, láthatóvá téve még a ragasztó nyálkáját is. Egyébként haladó makettezők nem használnak gumicsík lánctalpat, hanem szemenkénti, lehetőleg nem is műanyag, hanem jobb minőségű, és sokkal drágább fém lánctalpat alkalmaznak. |  |
 |
A cső alakú alkatrészeket a fröccsöntési technológia általában csak henger alakúként tudja reprodukálni. Ezeket az élethű hatás érdekében fel kell fúrni. (A henger közepét ki kell fúrni, hogy üreges legyen.) Bár a képen nem igazán látszik, én elmulasztottam ezt megtenni a kipufogókkal. Ez a probléma jellemzően a kipufogóknál, géppuskáknál, esetleg kisebb űrméretű lövegnél fordul elő. A géppuskacsövek meglehetősen vékonyak, felfúrásuk helyett én a következőt szoktam tenni: csipesszel megfogok egy gombostűt, a hegyét gyertya lángjában felhevítem, és ezzel egy mozdulattal lyukat olvasztok a cső végére. Az így kinyomódó megolvadt műanyagot aztán már könnyen le lehet csiszolni. |
| Komolynak szánt makett építését mindig az eredeti járműről, harci eszközről készült fényképek, rajzok alapos tanulmányozásával kell kezdeni. Például figyeljük meg, hogy a lánctalpak milyen irányban állnak, a mintázatuk merre mutat! Abba a hibába pedig főleg nem szabad esni, hogy az egyiket így, a másikat úgy rögzítjük. Sajnos engem senki nem figyelmeztetett. (A fotón a két lánctalp elölnézetben, egy átlós vonallal elválasztva látható.) |  |
A festés
Elöljáróban egy általános tanács: tapasztalataim szerint az átlátszó darabok kivételével gyakorlatilag minden alkatrészt be kell festeni, ha élethű makettet akarunk építeni.
 |
Általában az összerakási útmutató nem tartalmazza a valóságnak megfelelő makett megépítéséhez szükséges összes információt. Ezért is kell a szakirodalmat forgatni már a makettépítés megkezdése előtt. Mivel nem tudtam, hogy a Jagdpanther futógörgői gumírozottak voltak, nem festettem feketére a görgők peremét. Ez ismét egy komoly hiba. |
| A foltos, csíkos terepszín problémás dolog. Ha ilyet akarunk festeni a makettünkre, jól nézzük meg, hogy az utánozni kívánt eredeti festés hogyan készült: festékszóróval, vagy ecsettel, esetleg csak egy ronggyal maszatolták fel a felületekre. Ha nincs jó minőségű festékszórónk, szerintem ne fessünk eredetileg is festékszóróval készült terepszínt, úgysem lesz élethű. Nem nagyon lehet más technikával visszaadni a festékszóró használata során, a színhatároknál létrejövő átszóródást, mint festékszóróval. Marad tehát az egyszínű és az eredetileg is ecsettel festett (a festékszóróra jellemző átszóródás nélküli) álcázószín. Ezeknél, és különösen a kezdetleges eszközökkel felmaszatolt álcázófestéseknél figyeljünk oda, hogy az ecsetvonásaink nagyon finomak legyenek. Arányosan kicsi ecsetvonásokat kell alkalmaznunk, hogy úgy nézzenek ki, mintha a makett méreteinek megfelelő ecsettel készült volna a festés. |
 |
A matricák
 |
Ezekről csak annyit, hogy mindig alaposan körbe kell őket trimmelni. Ez azt jelenti, hogy le kell vágni a felesleges átlátszó részeket; ezek ugyanis oldalfényben úgy csillognak, ahogy az az igazi járművön nem történhet meg. Azokat nem matricázzák, hanem jelzéseiket festik. Ha a jelzés festéke másképp is veri vissza a fényt, mint az alapszín, környezete akkor sem fénylik. A feliratokat persze nem lehet betűnként trimmelni; ilyenkor a megoldás a jelzés ecsettel történő felfestése. |